Értékbecslői szemmel hatalmas hiányosság van a számviteli törvényben, mert több helyen szerepel benne a „az eszközök piaci érték alapján történő érték figyelembe vétele”. Ám ennek meghatározására nem ír elő szakértői értékbecslést. Miért probléma ez – és hogyan érdemes „kijavítania, kezelnie” cégében? Megmutatjuk a cikkben!
Mi hiányzik a számviteli törvényből?
A számviteli törvényben többször is szerepel a piaci érték alapján történő érték figyelembe vétele, ez a feltétele a számviteli elvek és módszerek érvényesülésének. Ám a törvényből hiányzik valami nagyon fontos: a definíció. Hogyan kell meghatározni ezt az értéket, mire gondol(hat)tak a törvényalkotók, és hogyan érdemes ezt egy cégben elszámolni?
Ha egy vállalkozó kedvezőbb sajáttőke-helyzetet szeretne kimutatni, például azért, hogy kompenzálja a veszteséges gazdálkodás miatti sajáttőke-vesztést, akkor értékelési tartalékot képezhet a befektetett eszközök piaci értékelésére. Ebbe a körbe bevonhatja a tárgyi eszközök mellett a tulajdoni részesedéseket, vagyoni értékű jogokat, szellemi termékeket is.
Az érdekesség az adott eszköz piaci értéke és a könyv szerinti értéke közötti különbségben rejlik. Ha előbbi meghaladja az utóbbit, akkor piaci értéken is fel lehet venni az adott tételt, a különbözetet pedig értékelési tartalékként lehet kimutatni. A különbözetet a könyvvizsgálónak kell ellenőriznie, a kötelező könyvvizsgálat keretében. Ha ez nem kötelező, akkor egy független könyvvizsgálót kell felkérni a feladatra.
És itt jön a képbe a probléma, miszerint a számviteli törvény nem definiálja az értékmeghatározás módszertanát, ezt a számviteli politikában kell rögzítenie a vállalkozónak. Az értékmeghatározásra vonatkozólag egyedül a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvényben találunk némi információt. Ezek alapján több módon is meg lehet határozni a piaci árat. Például az összehasonlító árak módszere, viszonteladási árak módszere, vagy a költség és jövedelem módszer. Bár a törvény viszonylag egyértelműen megmagyarázza ezeket a fogalmakat, fontos kitétel, hogy ez a kapcsolt viszonyban lévő vállalkozások egymás közötti ügyleteire vonatkozik! A kis- és középvállalkozások számára továbbra sincs egyértelmű útmutatás. A törvény ráadásul megvalósult ügyletekre vonatkozik, míg a számvitelben a piaci érték meghatározása során a meglévő eszközök konkrét értékét (bekerülési vagy nyilvántartási) kell viszonyítani a kialakított értékhez.
Piaci érték a számvitelben
A számviteli szabályok esetében más a helyzet az érték meghatározása során, itt az óvatosság számviteli elvét kell követni. Ez azt jelent, hogy ha egy eszköz piaci értéke tartósan és jelentősen alacsonyabb a könyv szerinti értéknél, akkor terven felüli értékcsökkenést vagy értékvesztést kell számolni, ha pedig magasabb, akkor értékhelyesbítést. Ennek dokumentálására nincs egységes szabály, hiszen az egyes eszközök piaci értékének alátámasztása teljesen eltérő lehet. Ami viszont biztos: minden körülmények között törekedni kell az objektivitásra és a lehető legtöbb és legalaposabb bizonyíték beszerzésére.
Ahogy Julius Caesar is mondta: „A tapasztalat minden dolgok tanítója”. Megfelelő szakmai ismeretek, és főleg tapasztalat nélkül szinte lehetetlen helyesen meghatározni a piaci értéket.
Tehát téved a számviteli törvény, ha nem ír elő szakértői értékbecslést.
A piaci érték meghatározása számos szakmai feltételhez kötött, nagyon fontos az objektivitás és a hitelesség. Ezért a legjobb, ha független értékbecslő céget bíz meg a feladattal! Gondoljunk bele, az értékbecsléssel ismerjük meg cégünk eszközalapon meghatározott piaci értékét. Ez segíthet, ha fejlesztés, technológiai váltás, apportálás, eladás, pályázathoz szükséges dokumentálás történik. Ha eladjuk a céget, az új vevő is gyakran érdeklődik a tárgyi eszközök állapotáról, annak értékéről. Azon túl, hogy pénzügyeink rendben vannak, a tárgyi eszközök (melybe bele kell érteni az ingatlanokat is) piaci értéke is beszédes, hiszen hozzájárulnak a mindennapi működéshez.